Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A község területén talált régészeti leletek is bizonyítják, hogy községünk már a Kr.e. IV. évezredben a neolitkorban is megélhetést nyújtott őseinknek. Bizonyára az ezt követő korok emberei ismegtelepedtek a dadai földön, de létezésüket, csak elszórtan talált régészeti leletek tárják elénk. Tiszadada alighanem a szabolcsi várispánság birtoka volt. A község neve személynévi eredetű. Első biztos említése 1254-bõl még terra; birtokosától a Gut-Keled nb. István bán szerezte meg és fia is bírta még 1300-ban. A XIV-XV. században, a Báthoriak osztozkodásai során a család birtokában volt, de a XVI. század közepén több kisnemes volt a földesura. 1551: Dorman Kristóf, 1563: Móré István, László és Ilona, 1570: Zay Ferenc. Ez utóbbi a tokaji várbirtokhoz csatolta, ezért a Szabolcs megyei összeírásokban nem is szerepel. A század második felében a török hódoltatta meg. 1556-ban mintegy 270-280 lakója volt. 1588-ban Móré Istvánnak, Dely Ferencnek, Mágócsy Gáspárnak és Csomaközy Boldizsárnak 28 jobbágya lakott benne. 1618-ban kilenc földesura volt, legnagyobb részét Csomaközy András bírta (15 jobbágy). Az egész faluban összesen 72 jobbágycsalád lakott. A XVI. századi családok (Dorman, Dely, Móré, Tibay) utódai még a XVII. században is birtokolták. A XVII. század folyamán egy részét valamelyik erdélyi fejedelem a Barakonyi családnak adta; Barakonyi Ferenc 1668-ban földesúri hajdókat telepített birtokára. Ezek eredetileg is nemesek lehettek, vagy késõbb szereztek armálist, mert 1707-ben a falut kuriálisnak mondták, s a földesuraktól, Gyulay Ferenctől, Csomaközy Boldizsártól és Móré Fülöp utódaitól több telket meg is szereztek. A falu kétharmada a XVIII. században a kincstáré volt; harmadik harmadában nemes családok (Csihat, Fekete, Hadas, Balogh, Mészáros, Pethő és Széles) leszármazottai éltek. A XVIII. század végén négy földesura volt, a 93 jobbágy- és zsellércsaládot a Patay, a Szepessy, a gr. Gyulay és a Szikszay család bírta. 1839 körül 2444 lakosa volt, és a fentiek mellett a Bónis, a Désy, a Lónyay, a Máriássy és a Zathureczky családok voltak földesurai. Határába olvadt be Süldő, a XIV. századig lakott falu, amelyet 1307-ben Rázommal határosnak mondanak, tehát a határ keleti részén terült el. 1325-ben a Balog-Semjén nemzetség birtoka volt, és 1324-ben Szt. Imre tiszteletére épült kápolna állott bent.

Tiszadada az Árpádkorban is lakott település volt, amelyről említést tesznek a Váradi Regestrumban is. A szabolcsi várispánság birtoka volt, az erre utaló legkorábbi dátum 1254. Birtokosától István bán szerezte meg, és fia is birtokolta még 1300-ban. A XIII. század második felében épült a keleti apszissal ellátott kerek hajójú templom Gut-Keled István bán vagy fia rendelkezésére.

A György lovagnak szentelt egyház István nevű papját 1332-35 között említi a pápai tizedjegyzék. Az ősi templomot 1944-ben, a visszavonuló német csapatok felrobbantották. A romok anyagának felhasználásával építették a jelenlegi új református templomot. Tiszadada a XXI. században igyekszik fejlődni, de igyekszik megőrizni is hagyományait, üdülőfalu jellegét. Jelenlegi lakossága 2500 fő, a lakosság nagy része mezőgazdaságból él.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.